Hömpölyög a tömeg. Eltűnsz vagy feltűnsz, a te döntésed. Kitűnsz, kilógsz, azonosulsz, résszé válsz, alkotóelemmé leszel. Egy vagy a sok közül, vagy az egyetlen más a sok között. Nézőpont kérdése. Ugyanazt az érzést fogod átélni, mint mindenki más. Ugyanaz a fura izgatottság lesz úrrá rajtad, amiről eddig azt hitted, hogy idejétmúlt, ősi vagy csak lejárt lemez. Többet jelent, mint bármikor máskor. Alig van színtér, ahol meg tudod tapasztalni. Az egyetlen gyógyír a mai magányos és csalódott emberiség fiatal nemzedékének.

Ugyanezt érzi a középkorú raszta, aki a haját eszi. Ugyanezt érzik a fiatal és trendi kislánykák, akik sikítanak, ha feltűnik a kedvenc énekesük és mosolyogva beszélnek habtestükről, ami igazából annyira nem is habtest. Ugyanezt érzi az öreg hippi pár, akik kézenfogva élénkszínes ruhákban sétálnak a sátrak között. Ugyanezt érzi a fiatal göndörhajú srác, akinek a kezén szalagok jelzik az idei fesztiválok számát, aki kannásbort iszik és az élet értelméről vitatkozik punk barátaival. Ugyanezt érzi az idős motoros, aki csak kíváncsiságból jött el, de beáll az első sorba ugrálni, ha felhangzik egy régi poros rock and roll nóta.

Ugyanezt érzem én is.

Szabadság, szeretlek.