Meg sem történt igazán. Csak egy pillanat volt, egy kósza gondolat mely a szempillámra ült és rám mosolygott. Egy érzelemfoszlány, senki nem tudja, ki hozta létre. Lehet, hogy én. Hisz oly régóta vágyom rá. Vagy ő a maga kedvességével? Rá kellett jönnöm, hogy ez mindenkinek szól, nem nekem. Vagy csak valaki felülről elindított valamit. Olyan unalmas lenne az élet ilyen miniérzelmek és mini szívfájdalmak nélkül..

Kiülök az erkélyre, előttem a hegyek és a tó, és csak engedem, had menjen, szakadjon belőlem gondoltam egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem, villámlik mennydörög ez tényleg szerelem?

Anyu szerint majd jön ha jönnie kell.