A zarándokok hazatérnek a nagy útról. Elfogyott az erő. De így is hatalmas a teljesítmény. 

Ha becsukom a szemem, és lefekszem a padlóra, még mindig érzem a víz hullámzását. Az agyam elraktározta a hideg téli napokra. 

A ruhákat ki kellene már mosni, de nem akarom elveszíteni azt a finom és friss tengerillatot, ami belőlük árad.

Elbóbiskolok a lágy hangú énekesnő dalán, még bevillan egy-egy kép a mediterrán tájból, de már alszom. Vad sziklák, színes virágok, leanderek, babakék ég, csillogó tenger.

Hazatérek.

Hív az otthonom.

 

Szerző: factorygirl  2010.08.02. 11:15 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://factorygirl.blog.hu/api/trackback/id/tr742192865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Samantha Jones 2010.08.02. 22:07:38

És én is!!!!!!!!!!!!!
Már nagyon hiányoztál :)

kirkeba 2010.08.10. 15:14:34

nem fogyott el az erő :) visszamegyek.

kirkeba 2010.08.10. 15:35:41

sajnos csak egy versre volt erő:

Galícia felett összeérnek a
hegyek messze van a család
könnyű a lelkem súlytalan
foszlik mint a kalács megölelik
egymást csendben az Istenek
süti beállítások módosítása