Felugrik az ablakba, és okos gombszemeivel kémleli a tájat. Sokat csavargott legénykorában, de ezek az új élmények mindig máshogy hatnak rá, kicsit megzavarják. Nem is gondolta volna, hogy annyi viszontagságos év után - egy olyan gazdi mellett, aki verte - rátalál erre a különös férfira, és része lesz egy szabad és világjáró életnek.

-Lámpi, gyere, indulunk! - szólunk ki a kocsiból, és indítjuk a motort. Lámpás odaül a lábam mellé, fejét a térdemre hajtja. Felzúg a motor, a színes kitűzők egy kicsit megremegnek a műszerfalon. Elindul a rozoga busz.

Napraforgómezők szelik az utunkat, pórusainkból árad a szabadság. Öt ember egy hippibuszban, körülöttünk a gyönyörű táj, a csillogó víz, lágy zene szól, mosolygunk. Oda megyünk,ahová akarunk. Nem köt semmi.

Most úton kell lennünk.

Szerző: factorygirl  2011.07.18. 20:49 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://factorygirl.blog.hu/api/trackback/id/tr103078127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása